Sajnálatos hír

Sziasztok!




Tegnap délután eléggé elgondolkoztam. Rájöttem, hogy a történetem (bár valamennyire olvasott) nem egy nagy durranás. Tele van hibákkal (a hibáimmal) és eléggé meseszerű is lett (egyes részeknél).
Ezért úgy döntöttem, hogy az egészet előröl kezdem. Más lesz a cím, a design és más névről fogom írni. Ezt a blogot még egy hónapig kint hagyom aztán letörlöm vagy nem tudom.
Sajnálom akinek csalódást okozok valakinek, de én így láttam jónak.


xaxa Tecca :/

Első verseny

Sziasztok!
Dobpergés... Különleges alkalom! Verseny...




Íme az első verseny mely megrendezésre kerül ebben a blogban. Egy blog akár minden kategóriában is indulhat, de megkérlek titeket, hogy csak egy bloggal jelentkezzetek. Jelentkezni egy hétig lehet, szombatig ( április 4. - ig ) Jelentkezni kommentben lehet: Blogger neved, blogod linkje, kategóriák/témák, e-mail címed és FELIRATKOZÁS SZÜKSÉGES. Nos akkor a kategóriák :
• legjobb író ( nő )
• legszebb design ( írd oda, hogy ki készítette vagy ha te csináltad )
• legszebb fejléc ( szintén írd oda a készítőjét )
• legjobb prológus
• legjobb történet
• legjobb Fanfiction ( írd oda kiről )
• legjobb nem fanfiction
Egy kategóriába minimum három jelentkező kell, hogy a kategória érvénybe lépjen! A nyeremények :
• első hely : Oklevél + hirdetem a blogját a blogomon + beleírom a történetbe ( ha akar álnevet lesz ha nem akkor nem ) + feliratkozom a blogjára ( bónusznak egy interjú és blogajánló )
• második hely : Oklevél + hirdetem a blogját egy hónapig + öt - hat részben szerepelhet + feliratkozom a blogjára ( bónusznak interjú VAGY blogajánló )
• harmadik hely : Oklevél + hirdetem a blogját két hétig + egy - két részben szerepelhet + feliratkozom a blogjára ( bónusznak blogajánló )
Remélem jelentkeztek sokan!


Eredmény hirdetés 2015. április 11. szombat

9. fejezet - Ihlet

Sziasztok drága olvasóim!
És íme a mai fejezet. Rájöttem, hogy nekem egy jó rész kifejlesztéséhez két hét kell, szóval bejelentem, hogy a részek kéthetente jönnek!
Jó szombat délutánt ( és jó tanulást akinek még lesz jövő héten suli) !

xaxa Teca

Miután haza értünk, Mikeyék sietve elmentek gyakorolni a bandával, mert eléggé elszaladt Velük a ló, magyarán lemaradtak. Mivel nem tudtam jobbat kitalálni, kiültem a teraszomra, kezembe vettem a gitárt és elkezdtem játszani azt ami éppen eszembe jutott. Jelen esetben a Für Elise.
Connor és a lányok elmentek, mert nekik is volt valami dolguk. Dave és Mark már a Vidámpark után elhagyott minket.
Miközben gitároztam és néztem a tenger...ihletem támadt. Miután befejeztem a darabot, visszatettem a gitárt a helyére, vettem magamhoz egy kevés és elmentem egy művészellátóba.
-Jó napot!- köszöntem az idős hölgynek.
-Szia! Mit adhatok?
-Szeretnék egy festő állványt és egy-két vászont.
-Rendben. Mindjárt hozom - mondta és elment hátra a raktárszerűségbe. Pár perc múlva kihozta a kívánt eszközöket. Míg bent volt addig volt alkalmam szétnézni a boltban és felszedtem a festéshez szükséges festékeket, ecseteket, palettát és egyéb másokat.
-Ennyi lesz?- néz végig az összeszedett dolgokon.
-Igen - fizettem. Adott egy szatyrot amibe belerakhattam a kisebb dolgokat. A szatyrot beraktam a táskámba és ügyetlenül megfogtam az állványt és a vásznakat.
-Viszlát!- szóltam vissza. Valaki kinyitotta az ajtót de nem láttam az arcát. Ő sem látta az enyémet, de amikor köszönt az eladónőnek... Megrettentem.
-Jó napot!- mély rekedtes hang volt ez. Egy olyan hang, amely rossz emlékeket idéz fel bennem. Lehet, hogy Ő volt az? Azt nem tudhatom, mert nem láttam. Nagyon örülök, hogy nem láttam.
Az utcán néhányan megbámultak, olyat is hallottam, hogy "Hé, te, ez nem annak a klubos bandából az egyik tagnak a csaja?" Igen. Ilyen értetlenül megfogalmazva. Pff. De nem. Egyiknek sem voltam a csaja. Honnan szednének ilyet? Mindegy.
A kapu előtt megálltam egy fél pillanatra gondolkozni, hogyan is menjek be. Aztán valahogy felszabadítottam egy kezem és csengettem. Mondanom sem kell, hogy senki sem jött ki. Kénytelen voltam letenni az állványt és vásznakat, majd a táskámból előtúrni a kulcsokat.
A szobámba felérve tapasztaltam, hogy az ihlet, ami elfogott egyre csak erősödött.
Gyorsan szétpakoltam az eszközöket, előkotortam a gardróbomból egy régi Mikey-pólót és felvettem. Nagyon nagy volt rám de legalább lehetett benne maszatolni.
Az első festményre egy tengert képzeltem el. Naplementével. Kinyomtam a festékeket, kezembe vettem az ecsetet és a palettát és elkezdtem megfesteni az alapokat majd szépen sorban mindent. Az alapok után a tengert festettem meg, mivel az foglalta el a vászon majdnem ötven százalékát. Következőnek a Napot kezdtem el. A Nap belseje szinte fehér, ám mégis sárga lett, kifelé pedig egyre csak sötétedett, míg a külső rész bordó lett. Aztán következtek a sziklák. Ekkorra már "megszáradt" a tenger. A sziklák után a felhők következtek, majd befejezésül a Nap közepébe egy csinos kis monogramot rajzoltam. E.C.
Lehuppantam a babzsákfotelembe a teraszon és úgy néztem az immár természetes naplementét. A friss levegő, a szellő gyenge lengedezése és a tenger üdítő zaja álomba ringatott.
Szerintem csak egy-két percre bóbiskolhattam el, de az óra nem erről árulkodott. Este fél hét.
Pont ebben a pillanatban kopogtattak.
-Igen?- szóltam.
-Ashton vagyok.
-Gyere be.
Felálltam a babzsákfotelből és bementem a szobába.
-Mit szeretnél?- kérdeztem.
-Csak bejöttem megnézni, miként telt a napod.
-Fantasztikusan.
-Az jó - mondta. Kisebb csend borult a helységre. Nem tudtam mit mondani.
Azt vettem észre, hogy egyre csak közeledünk egymás felé. Kis lépéseket tettünk meg, aránylag lassan. Magamtól mentem.
Olyan közel értünk egymáshoz, hogy éreztük egymás leheletét.
-Ash...- suttogtam.
-Csss. Ne mondj semmit  - kérte. Nem mondtam semmit. Az eszem azt súgta, hogy akármit is akarunk csinálni az nem helyes. De valahol a szívem legmélyén, a szívem egy olyan részén ami el van/volt rejtve kívántam. De én szeretem Connort.
Nem eléggé  - jött a képzelt válasz...Ashtontól. Biztos, hogy csak képzeltem.
Ekkor Közelebb hajolt Ash, ajkait az enyémeimre tapasztva. Különös érzés volt. Valahol mindig is erre vágytam. Mindig arra, hogy Ash karjaiban legyek, az ő száját csókolhassam meg minden egyes reggel.
Engedtem a vágyaknak. Visszacsókoltam.
Nyelve bejutásért küzdött, de nem hagytam sokáig küzdeni. Nyelve bebocsátást nyert.
A csók vérpezsdítő volt. Egyenesen mennyei, de valami - az ész volt - azt súgta, hogy ez nem helyes.
-Ash...- szakítottam meg a csókot.
-Tudom.- A homlokunk egymásnak döntöttük és gondolkoztunk
-Szakíts vele  - motyogta Ashton.
Megállt bennem az ütő.
-De... Nem tudom. Nem tudok.
-Remélem fogsz tudni...
-De szeretem - mondtam végső elkeseredésemben.
-Akkor ez mi volt?- nézett rám csillogó szemekkel, majd nemes egyszerűséggel kisétált. Nem. Ezt nem teheti velem. Egy ember, aki megértett, aki kedvelt... Aki szeretett.
Nem volt erőm máshoz, csak átvenni a pólót, megkeresni az iPodom, ledőlni az ágyra a fejhallgatóval és benyomni az Amnesiát. Ezt a számot nem rég vették fel a Fiúk. Eléggé olyan szám, hogy ki tudjam magam sírni.
Még annyira voltam rendes ember, hogy küldtem egy üzenetet Connornak.

Jó éjt Connor!

Semmi édes vagy szivem. Connor és kész. Másrészt meg nem akartam, hogy bármi felesleges érzelem kiszabaduljon belőlem.
Én szeretem Connort, nem csaltam meg. Én szeretm Connort, nem csaltam meg. Én szeretem... Ashtont. - ezzel a gondolattal aludtam el.
-Liz...- költögetett valaki. Erre a valakire most nagyon mérges vagyok.
-Ki az?- kérdezte hunyorogva.
-Csak Mikey vagyok. Bejöttelek megnézni, hogy minden rendben van-e.
-Mennyi az idő?
-Éjfél. Még aludhatsz, csak belegabalyodtál a fejhallgató zsinórjába.
-Ohm. Rendben. Majd kikabalyodok reg...- nem fejeztem be mert elnyomott az álom. Csak arra tudtam gondolni még álmomban is, hogy ezt én egyedül nem bírom. Valakinek el kell mondanom ezt a sok mindent. Dave. Mintha valami közénk állt volna. Kevesebbet vagyunk együtt, kevesebbet beszélünk. Hiányzik.

Reggelre nagyon fájt a szemem, zsibbadt mindenem. Éreztem, hogy most nem bírnék felkelni.
Az éjjeliszekrényemről elvettem a telefont és tárcsáztam Dave- et.
-Halló?- Szólt bele álmosan.
-Felébresztettelek?
-Nem bocs Liz. Vagyis de. De mit szeretnél?
-Át tudsz jönni úgy tíz perc múlva?
-Már indulok is.- Letette a telefont. Annyira rendes. Nagyon szeretem Dave-et. Sok dolgon mentünk keresztül együtt.


-Itt vagyok.- toppant be a szobámba.
-Annyira Örülök.- fordultam hozzá az ablak felől.
-Uram Atya Szent Isten! Veled meg mi történt?- utalt a kisírt szemeimre.
-Az alapozó és a púder sem takarja el?
-Jah egyébként igen, eltakarja, de a szemgolyóid vörösek.
-Na ja...
-Szóval mi a baj?- Kiültünk a teraszra.
-Hát tudod ugye járunk Connorral.
-Eddig tudom.
-És ne hogy azt hidd, hogy nem szeretem, mert igenis szerelmes vagyok belé...
-Csak?
-Csak semmi. Tegnap Ash megcsókolt...
-Te meg visszacsókoltad.
-Igen.- sütöttem le a szemem.
-Tudod, lehet, hogy Ash tényleg szeret téged. Csak vigyázz vele. Ennyit kérek. Barátkozz vele meg minden, de kerüld az ilyen szitukat. Bár ha visszacsókoltál...
-Igen, érzek iránta valamit...de nem tudtam még azonosítani az érzést.
-Helyes pasinak találod...mivel az is. Bejön neked de semmi több. Higyjél nekem.
-Hiszek.- majd megöleltem Dave-et és megmutattam neki a festményeimet.


~Egy hónappal később~


Az idő rettenetesen elszaladt, a suiliig még van majdnem három hét. Ez idő alatt a 5 Seconds Of Summer nagy sikert futott be, míg én egy kicsit híres művésszé váltam. Az otthoni festményemet egyszer Dave elkérte. Én odaadtam. Legközelebb már az újságban láttam. Dave meg akarta mutatni, hogy nem csak zenészek léteznek, hanem festők is. Bevallom kicsit hiányoznak a néhai esti zenélések, a filmnézések és a megunhatatlan viták. Számos este a fiúk haza jönnek és bevágódnak az ágyba. Most még megviselik őket a rajongók, de kiindulva a One Directionből, nem nagyon fogjuk észre venni rajtuk... Mármint a nézők. Én, mint az együttes barátja látom mit élnek át. Nekem ez fáj. Cal és Luke általában úgy érkezik haza, mint most...
-Liz...- suttogta valamelyikőjük. Rekedten, szinte nuku hanggal térnek vissza. Nagyjából én vagyok az 'ápoló néni'.
-Megyek.- vittem oda - a most már azonosított - Luke-nak a forró, citromos teát.
-Köszi.
Mikor megitta valamennyire visszanyerte a hangját.
Mikey hulla fáradtan érkezik meg. Volt olyan, hogy leüt vacsorázni és belefejelt a kecsapos melegszendvicsébe. Máskor vicces lett volna, de aggódtam.
De ők hárman Ash-hez képest jól viselték. Ashtonon az enyhe depressziós jelek kezdtem kijönni. Goromba volt velem, ami rettenetesen sziven ütött. Első alkalmakkor még ráfogtam a depire...de most mintha valami baja lenne velem. Aztán meg nem eszik. Legalábbis nem mindig. De ha eszik is, akkor is csak egy almát vagy valamit. Nagyon lefogyott. Persze ha fotózzák őket ezer wattos vigyort mutatnak. Mi lenne ha látnák őket ilyen állapotban? Nem tudom, hogy elfogadnák-e őket.
Amióta Mikeyék zenekara befutott azóta Dave hozzánk költözött segíteni, emellett felvettünk egy nénit segítőnek. Carola néni nagyon kedves, az ötvenes évei végét taposó asszony. Már nem emlékszem, hogy hol találtam rá, de tudom, hogy nagyon örült a fiataloknak.
-Lizi!- na igen. Új nevem is van, ámbár nem bánom.
-Igen?
-Hazaért már a bátyád?
-Igen.- jött be a most nem hullán kinéző Mikey.
-Mit szeretnél Carola néni?
-Ettél már?
-Most fogok.
Furcsán méregettem Michaelt. Most mintha még egy picit vidám is lenne.
-Mi történt?- érdeklődtem.
-Jön a One Direction megnézni minket. Most beszéltem a menedzserükkel. Azt mondták, hogy klassz a zenénk.
-Egyet értek.- táncikált Carola néni a rádióból szóló zenére.
-De hisz már majdnem este tíz van!
-Pontosan. De tudod van egy kis időeltolódás...
-Jaaa. De ezt majd mondd el a többieknek is.
-Áh nem! Dehogy is! Majd meglepetés lesz... Persze, hogy elmondom.
-Csak mem ma. Mivel a jó fiúk már alszanak. Luke a kanapén, Cal Liz teraszán és Ash meg a saját szobájában.- mondta Carola néni.
-Mit keres Cal a teraszomon?
-Kiment oda levegőzni. Állítólag onnan a legszebb a tenger.
-Milyen igaza van...
Miután megvacsoráztunk felmentem a szobámba. Már eléggé sötét volt na meg a levegő is lehült. Kerestem egy pokrócot, majd betakartam a teraszon ülő Calumot. Nem volt szivem felkelteni, mert iszonyat édesen aludt.
Felhívtam Connort is.
-Szia cica - köszönt.
-Szia. Most már mindenki a helyén van. Vagyis mindenki alszik. Holnap a fiúk nem mennek sehova. Sőt az egész héten. Legalább tudnak pihenni.
-Jahj te! Olyan nagy szived van. És én pont ezért szeretlek.
-Én is téged. Tudod mit? Holnap menjünk el valahova. Elég csak sétálni, csak mozduljak ki itthonról.
-Rendben édes. Akkor jó éjt bébi csősz!
Ahogy lefeküdtem elkezdtek járni az agyam fogaskerekei. Mindent átgondoltam. A fiúkat, Connort, Dave-et és a skacok barátnőit. Legjobban Ash húgát, Anne-t bírom. Bár Brooke-kal sincs semmi bajom, egyszerűen vele nincs meg a közös hang.
Ám mikor elaludtam nem tudtam mi vár rám, mit rejt a holnap. Nem tudtam, hogy egy vita kezdeményezője leszek és egy banda összeugrasztója. Nem. Még nem is sejtettem milyen napom lesz...